Friss helyzetjelentés. Kész az idegenvezetés fogalmazás. Tényleg nem gondoltam, hogy ilyen könnyen kész leszek. 

Szerda = szabadnap. De ha úgy nézzük mozgalmasabb volt mint egy átlagos hétköznap. Úgy terveztem, hogy negyed nyolckor felkelek, ebből lett nyolc óra. Tervem az volt, hogy elmegyek a volt sulimba 2 órára, de másfél óra az út és én úgy terveztem ott leszek 10-től 12-ig, de a reggeli csúszásnak köszönhetően, az indulásig már összeszedtem egy óra késést. Végülis sikerült 10:47-re Cinkotára érnem és nem bántam meg hogy később értem oda. Legalább tudtam egy jót röpizni az egyik nyolcadikos osztállyal. Úgy volt, hogy apámmal 12:20-kor találkozok örsön, de csúszott ez is egy órával. Elmentünk a Leroyba kajálni és természetesen kicsit az ilyen puccos helyeket. Főleg az árak miatt. Nagyjából 3-ra apám visszavitt örsre és 4-re sikerült is haza érnem. Kis szusszanás és már indulhattam is vissza az asztma dokimhoz. 5-re kellett mennem és sikerült fél nyolckor kisétálnom a rendelőből. I love magyar egészségügy. Fél kilencre hazaértem. Kaja, fürdés és most azon agyalok, hogy hogy írjam meg az idvez fogalmazást. Szerintem nem lenne egy nagy feladat, csak kéne hozzá erő is. És persze ez a bejegyzés a Brigi kedvéért jött létre, mert szerette volna hogy írjak. =D

Hát az őszi szünet elég gyorsan elszállt. Viszont ebbe a kicsi 1 hétbe elég sokminden belefért. 1 kocsmázás, 2 edzés nap, 1 biciklis túra, 1 próba és egy próbautáni kocsma, egy házibuli és egy nem próbautáni kocsmázás, de a próbához köthető. Összeségében szép napok voltak. Büszkén mesélhetem majd a gyerekemnek, hogy a parkettából nem lehet faszenet csinálni hajnali 1-kor gáztűzhelyen. Ellenben csereszfából mindjárt más az egész. Így készült a házibulis hómmédfaszén gáztűzhelyen. Nem lehet elfelejteni a szofi, zita, tomi, dominik és dimis kőkorizás élményét. Tomi bemutatása a többieknek volt a fénypontja az egésznek. A halloweenes metrózást, majd az utóhalloweeni mulatságot sem szabad kihagyni. A pénteki biciklis nap pedig nagyon kellett már. Hiányoztak a régi anyázások a körúton, a dugók a Nádor utcában és az unalomból megtett körök a Clark Ádám téri körforgalomban. De sajna itt a vasárnap és holnap kezdődik újra a mókuskerék. És ez már a mai reggel érződött. Az a tudat, hogy ma csak a tanulás kéne hogy történjen lehangoló. Ám 8 óra van és majdnem mindennel kész vagyok. Reméljük az orbitális fizika felelés elmarad az első órában, mert onnantól kezdve egyszerű napra számíthatunk. Úgy néz ki hála a próbák utáni kocsmázásoknak, végre sikerült megtalálnom a legkiválóbb gitártanárt. Lassan 1 hónap születésnap és abban a szerencsében részesülhetek, hogy Bécsben tölthetem ezt a szép napot.

2.évad

Hát ez a nyár is lassan eltelik, már csak pár nap és újra a pepitás ruhákban fogunk lenni. Az elmúlt egy hónapban nagyon érdemleges dolog nem történt, kivéve a balatonkört. A kis túránk augusztus 17-e és 21-e között zajlott. Az első nap talán a legnehezebb, de utána már egyre simábban ment az egész. Voltak néha nézet eltéréseink, de összességében nagyon jóra sikerült ez az 5 nap. Utunk elejét még a pesti Szimplához köthetjük, majd utunk végét a balatonfűzfői Szimplához. Voltak érdekes dolgok, például benji és a kanos kutya esete, zár szerelés, az éjszaka kellős közepén 90 percet késő vonat, ingyen fütyülős és még sok hasonló dolog. Túránk végül is 233 km lett. Úgynézki, hogy ősszel megint lenne egy pár napos túra, bár a kis csipet csapatnak még nem szóltam erről. Az idei nyár is egy szokásos nyár volt. Nem volt túl jó, de túl rossz se. Átlagos volt. Dominik barátomnak sikerült a vizsgája, úgyhogy a jövő évet is velünk töltheti. A héten sikerült Annával megint összefutnom. Úgy néz ki ez már hagyomány lesz, hogy minden nyár végén összefutok vele. A nyár végére megint elővettem a gólya tábor remixet, egy kis múlt idézés céljából. Szeptembertől már a második "évadot" töltöm a Xántusnál és remélem a céljaimat is sikerül elérnem. Komolyan néha már hiányzik a mindennapos mókus kerék. 

Alagút

Nagyon sok minden nem történt múltkori írásom óta. Jelenleg a Balatonkörrel most semmi nem biztos. De számomra nem ez a legnagyobb baj. Lassan 1 éve kezdtem el a saját kis magánakciómat az iskolában, még pedig azért, hogy megengedjék a bebiciklizést. Sajnos úgy érzem hogy egy elég hosszú alagútban vagyok és még nagyon az elején járok. mint kiderült minden évben valaki felvette, hogy lehessen bejárni biciklivel, de pár hét után feladta az illető. Én úgy érzem, ha kell rászánok még négy évet míg a Xantusba járok, csak legyen sikerem. Szerencsére azért jobb az én helyzetem egy kicsit, hogy van mögöttem biciklis háttér és folyamatosan próbál több ember is segíteni nekem. A nyáron már kialakult pár terv, hogy hogy lehetne enyhíteni az igazgatóság szívén, majd szeptemberben reméljük kiderül. Én úgy érzem ezt nem csak magam miatt teszem, hanem még pár tanuló miatt is. A Kerékpárosklub ugyanazon a véleményen van mint én és még sok más is kiderült, hogy mit gondolnak az iskoláról. Sajnos a legjobban az fáj, hogy sokan nem hisznek abban, hogy valamit is elérhetek ezen a területen, de szerencsére vannak ugyanennyien akik úgy gondolják, hogy sikerülni fog. Egy gondom van, hogy tényleg hosszú ez az alagút és még nagyon nem látni a fényt a végén. De remélem/reméljük, hogy minél hamarabb meglátjuk a fényt és sikereket érek/érünk el.

Bagaboo bag

Hát ez a hét is szép lassan eltelik. Az eleje elég nehezen indult de utána minden már simán ment. Itt ülök a gép előtt, hallgatom már lassan másfél órája a funky számokat a Jazzy-n és próbálom a mai fáradalmas túrát kiheverni. Szerdán Mátéval lementünk a Szimplába a Balatonkör-t megbeszélni. Hát még nem sokra jutottunk nagyjából csak az útvonal van meg. Utána Máté felvette, hogy menjünk moziba. Én rábólintottam és kitaláltuk, hogy az Európában megnézzük a Viharszigetet. Volt kb. negyed óránk, hogy átérjünk a Szimplából és pont jött a busz, úgyhogy jöhetett a strandpapucsos futás. Végül is még bőven időben odaértünk.Szerintem egész jó film volt és Máté pont ugyanannyira sikerült értékelnünk. Csütörtökön végre mehettem a bagaboo-s táskámért. Olivért sikerült elhívnom, úgyhogy együtt vágtunk neki a városnak gyalog, A minta végül nem a Bud Spencer-es lett, hanem egy Critical Bus minta.Haza felél a Határ úton sikerült ismerőssel arccal összefutnunk, mert Hédi állt a buszmegállóban. Ma meg két óra szenvedés után sikerült újra életet lehelnem a biciklimbe, úgyhogy egy hónap kihagyás után ma már újra tekertem. Olivér azt mondta tekerjünk le Vácig Pesttől. Gondoltam annyira nem lehet nehéz, mégiscsak 40 km körül van. Hát az első háromnegyedét még bírtam, de utána minden erőm elveszett. Úgyhogy a végén nem Oli stréherezett mögöttem, hanem helyett cseréltünk.A Vác város táblánál már begörcsölt a combom, de tudtam onnan már nincs sok és még volt esélyünk elérni Pest felé a zónázót.Azt lett a szerencsénk, hogy a zónázó legalább 10 percet késett. Vissza az út a Nyugatiig kb. 35 perc lehetett ami nekünk a Nyugatitól 2 óra alatt sikerült. Onnan hazáig már tényleg csak csigatempóba tudtunk menni, mert én teljesen szét voltam esve. Haza érve legalább 15 percig feküdtem, mert semmi erőm nem felkelni. A táskát már élesbe is sikerült kipróbálnom a mai túrán és sikeresen levizsgázott. Még egy kicsit tanulnom, kell hogy, hogy kell beállítani a pántját. A hétvége megint unalommal fog telni és jövő héten pedig jöhet a melózás

Várakozás

Jó rég nem írtam. Pedig mindig megpróbálom rászánni magamat, de valahogy mégse jön össze. Hol is kezdjem. Úgy néz ki, hogy augusztus közepe felé megyünk Balaton körre. A szervezkedést már jövő hét kedden vagy csütörtökön elkezdjük. Az új bagaboo-s táskámra elvileg a jövő héten kész lesz. A múlt héten táborba voltam a volt sulimmal. Egész jó hét volt. Szép idő, régi ismerősök. Esti futások, röpi meccsek és fontosabbnál fontosabb méta mérkőzések. Természetes megint elfogott egy érzés, mint mindig. És persze ez az érzést eddig csak egy ember kihozni belőlem. Pedig azt hittem, hogy nem fogom ezt az érzést érezni. Ami hiányzott a táborból az a tábortűz volt. Indok az volt, hogy helyi nénik nem akarnak fát vágni. Mondtuk nekik, hogy az egész erdőt kivágjuk csak legyen tábortűz. Ebből végül is csak annyi lett, hogy egy órával tovább lehettünk fent. Ez a hét is elég unalmasan telt. Szerdán voltunk Szimplába meccset nézni, de az sem sikerült olyan jóra. Egyedüli vigasz a Szimplaburger, ami egyszerűen isteni. Jön a hétvége, úgyhogy lehet végre sikerül összeraknom a paripámat. Az a fránya pedál még mindig nem akarja az igazságot.