Péntek (nem) az én napom

Sikerült az idei 400.-ik kilométert elérni. Délelőtt sonka vadászás sikerrel. Utána kis séta a Budai- hegyekben. Jó levegő, még kevés emberrel. Délután jöhetett a szokásos biciklis túra. Kezdetben Albertfalva volt a cél, de nagy nehezen rávettük magunkat hogy menjünk le kamaraerdőig. Kis pihenés utána indulás Albertfalváról. Kezdetben jó mókának tűnt, de hirtelen nem lett az. Nekem nincs semmi bajom a széllel, de most kifejezetten zavart. Eljutottunk a út feléig amikor is nem tudtuk hogy merre tovább. Pont akkor jött a busz és sofőr kérdezte merre mennénk mire mi azt válaszoltuk hogy még mi se tudjuk. Hosszas tanakodás után eldöntöttük hogy nem fordulunk vissza és elindultunk a földes kis úton. Egy darabig jó is, de utána két rottweilerrel sikerült szembe találnunk magunkat. Át a patak túl oldalára majd folytattuk utunkat tovább. Végül is nagy nehezen sikerült elérnünk az ifjúsági parkot. A pihenést inkább kihagytuk mert kezdet késő lenni. Vissza felé más fele mentünk talán ezért sikerült valahol Kelenföld környékén defektet kapnom. Természetesen nem volt nálam se másik belső, se defekt javító készlet. Nem az a durr defekt volt ami rögtön leereszt, hanem még bírta tíz percig. Első benzinkútnál 4 barig felfújás és sprint a Boráros térig. Pont elértük a hévet, de mire leértünk Erzsébetre addigra megint leeresztett úgy hogy még egyszer fújtunk majd jöhetett a végső hajrá hazáig. Hát pont sikerült a hazaérnem nagyon minimális nyomással. Az egyetlen szerencsém az hogy ma eltudtam menni belsőért, úgyhogy a keddi túrám nem marad el Százhalombattára.