Alagút

Nagyon sok minden nem történt múltkori írásom óta. Jelenleg a Balatonkörrel most semmi nem biztos. De számomra nem ez a legnagyobb baj. Lassan 1 éve kezdtem el a saját kis magánakciómat az iskolában, még pedig azért, hogy megengedjék a bebiciklizést. Sajnos úgy érzem hogy egy elég hosszú alagútban vagyok és még nagyon az elején járok. mint kiderült minden évben valaki felvette, hogy lehessen bejárni biciklivel, de pár hét után feladta az illető. Én úgy érzem, ha kell rászánok még négy évet míg a Xantusba járok, csak legyen sikerem. Szerencsére azért jobb az én helyzetem egy kicsit, hogy van mögöttem biciklis háttér és folyamatosan próbál több ember is segíteni nekem. A nyáron már kialakult pár terv, hogy hogy lehetne enyhíteni az igazgatóság szívén, majd szeptemberben reméljük kiderül. Én úgy érzem ezt nem csak magam miatt teszem, hanem még pár tanuló miatt is. A Kerékpárosklub ugyanazon a véleményen van mint én és még sok más is kiderült, hogy mit gondolnak az iskoláról. Sajnos a legjobban az fáj, hogy sokan nem hisznek abban, hogy valamit is elérhetek ezen a területen, de szerencsére vannak ugyanennyien akik úgy gondolják, hogy sikerülni fog. Egy gondom van, hogy tényleg hosszú ez az alagút és még nagyon nem látni a fényt a végén. De remélem/reméljük, hogy minél hamarabb meglátjuk a fényt és sikereket érek/érünk el.